Lamentations 4

Egybehívtad mint valami ünnepnapra az én rettegtetőimet mindenfelől, és nem volt az Úr haragjának napján, a ki elmenekült és megszabadult volna. A kiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg őket! ^a 1

Jeremiás kesergése és vígasztalása

2Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt. ^b 3Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban. ^c 4Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap. ^d 5Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat. 6Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal. 7Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat. ^e 8Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat. 9Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat. ^f 10Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta. ^g 11Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán. 12Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem! 13Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem! ^h 14Veséimbe bocsátotta tegzének fiait. ⁱ 15Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig. 16Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel. ^j 17És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem. ^k 18És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról. 19És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban. 20Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről! 21Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem. ^l 22Ezt veszem szívemre, azért bízom. ^m